Szrjudit indította, Millu folytatta, most én is szeretnék írni pár gondolatot, tanácsot.
Nem emlékszem hogyan indult el nálam a scrap. Nóra még sehol sem volt mikor kitaláltam rajzolni tanulok!!!! Ki is néztem egy könyvet, szerencsére mielőtt megvettem volna, próbáltam itthon rajzolni. Rájöttem semmi tehetségem, könyvvel sem lesz.
A számítógéphez jól értek, láttam néhány scrap oldalt, gondoltam megpróbálom. Ez az oldalam 2008. 11. 10.-én készült:
Fürcsi
És elkezdtem tanulni.
Aztán jött a blog4scrap kihívás. És kipróbáltam a fantázia oldalt. Tudom iszonyatos volt a körbevásásom, össze – vissza pakoltam a pihéket Nóra körül. És nyertem!!! Óriási lökést adott, elkezdtem a fantázia oldalak szerelmese lenni.
És jöttek az oldalak. Sokat lifteltem, és kiváltottam a bankártyámat, elkezdtem készleteket venni.
A körbevágást gyakorlattal lehet a legjobban megtanulni. Hol sikerül, hol nem, szeretnék egyszer úgy vágni ahogy Krissz tudd. Sokszor van hogy beöltöztetem a lányokat, és elkezdek fotózni. Csinálok vagy 50 képet, abból talán 10 használható. Nagyon fontos egy fantázia oldalnál hogy teljesen belesimuljon az oldalba. Mind színben (ruha), mind mozgásban, mind történetben. Ezt nagyon nehéz megteremteni, ha látom hogy nem sikerült a netről keresek képet. Ilyenkor arra gondolok hogy egy érzést, gondolatot adok vissza. Mint például itt a tél oldalamnál.
Közben összebarátkoztam Judittal. E-mailek jöttek, mentek, ma pedig szrjudit az egyik legjobb barátnőm. Rengeteget beszélünk msn-en, gyerekről, családról, scrap-ről. Néha egymás agyára megyünk, mutatjuk egymásnak az oldalakat, ha nem tetszik valami, kegyetlenül megmondjuk egymásnak, az „aranyos” szótól falra mászunk. Úgy érzem, fontos, ne csak dicsérjük egymást, például én Judit körbevágásán próbálok javítani, tanácsot adok, én mit csinálnék máshogy, ő veszekszik velem, hogy kerül az a fiók az égbe, miért van levegőben az oldal, és már megint honnan vettem ezt a címet? Segítjük egymást, őszintén elmondjuk, mi tetszik, mi nem, sokat tanulunk egymástól. Persze volt, amikor nekem nem tetszett Judit oldala, mindenki másnak igen, szerencsére nem hallgatott rám. És fordítva is történt már ilyen.
Judit nagy scrapes volt már amikor megismertem. Sok CT helye volt, mindig mondtam neki, én nem vállalok, nem akarok megkötve lenni. És kipróbáltam, megfertőzött. Kisebb készlet kihívásokat vállaltam, próbáltam tanulni, mindig azt néztem, a tervező azért adja a készletet, hogy eladja, így elkezdtem a dst-n a parise gamet. Sokaknak írtam, ők is írtak, megismerik az ember nevét, és ott az oldalakat nézve rengeteget lehet tanulni.
Ja igen, nem tudok angolul. Van egy szabvány levelem, azt küldöm mindenkinek. Első mondata, „bocsánat én nem beszélek angolul”. Írom, hogy van két lányom, szeretem a fantázia oldalakat, és linkelem a galériám, blogom Úgy gondolom, beszéljenek az oldalak.
Sokszor kaptam nemleges választ, sokszor semmit, és volt, hogy beválasztottak a csapatba. A fórumokon nehezebb. Látom, hogy beszélgetnek a tagok, és én írom a szabvány mondataimat, csodálatos készlet, csodálatos oldalak lányok. Pedig annyi mindent mondanék, írnék nekik. Nagy segítőm a google fordító program és nem tagadom, Judit. Lorie leveleim 90%-át ő fordította le.
Nem tudom mi lesz szeptemberben. Visszamegyek dolgozni. Számomra a srcap kiút is (volt). Hiányzik, hiányozott a munka, a munkahelyem, az emberek. Nemcsak alkotok, de az érzés, hogy elismernek, szeretik munkáimat szakmailag, önbizalmat add. És nem csak a háztartás, gyerekek vannak (otthon lévő anyukák, értetek ugye?).
Csapongtam, írtam, hangosan gondolkoztam. És továbbadnám a labdát.
Oldalaidat ismerjük, én mindig csodálattal nézem, sose tudnék ilyet, és úgy alkotni, ahogy Te. Írj pár sort magadról! Mire gondolsz alkotás közben? Mit szól lányod, a család az oldalaidhoz? Kinyomtatod a munkáidat? Vagy írj, hogy mikor, hogyan kezdted? Tanácsok? Minden érdekel. És kérlek add Te is tovább valakinek. Beszélgessünk!
DST linkek: