2011. április 3., vasárnap

Álmok tengerén

Nem is olyan régen elkezdtem nézegetni a mostanában készült oldalaimat. Gondolkoztam ha most csináltatnám meg a fotókönyvet melyik oldalt tenném bele? Hát a válasz elég elkeserítő volt, majd hogy egyiket sem.
Judittal is dumáltunk, mi a sablon a rutin oldal, a megszokás, hol marad a plusz, osztottuk egymást rendesen. Van ami nekem nem tetszett, van ami neki, de nálunk ez megszokott. Hiányoznak is azok a régi délelőtti beszélgetések….
Na úgy érzem elvesztem. Tudom már sokszor írtam, de egyre inkább azt éreztem elvesztettem a scrap szabad alkotás vágyát (Cali Design Ct-t is visszamondtam). Amikor kedvemre készül az oldal, nem kell nézni hogy hú ct munka, más készlet ne menjen bele. Amikor úgy érzem szülöm, festem az oldalt, munkám eredményét dédelgetem, amit odateszek a lányok elé 10 év múlva (álmodozom az unokák fogják a nagymama fotókönyvét, nézd ezt a nagymama csinálta) ahogy most én fogom a nagymamám emlékkönyvét. Szóval valami maradandót.

Dreams in the moonlight by Kandi Designs

Flying Dreams Storybook Collection by Lorie Davison

Na ez az oldal se az igazi. Bár őszinte leszek egyre kevésbé tetszenek az ilyen „szép a készlet, szép a gyerek, szép az egész” oldalak (pl. babaházam oldalát ötletesebbnek tartom). Bár azért már fotókönyvben ezt is el tudnám képzelni.

Na és a készlet. Kandi Designs. Nem tudom mikor jelent meg a tervező, mikor kezdett el készleteket árulni, én nemrég figyeltem fel rá. Szerintem bámulatosak a munkái. Egyediek, ötletesek, szerintem humorosak is, és gyönyörűek!!!!! Annyira hogy írtam is neki, naná. És leforrázott a válasz. Nem kellettem. Na persze el is kezdtem duzzogni, nem is vettem meg a készletét. Na persze meg vagyok sértve. Hiú ám a művésznő. Aztán jött ezzel a készlettel és győzött. Annyira hogy még két másik készletén is gondolkodok. De duzzogva!!!! :)


És hogy mi maradandó? Mit tartok zseniálisnak, örök emléknek, mi a féltett kincsem imádott nagymamámtól? Egy emlékkönyv. Ami mutatja mi volt a scrap. 1944-ben. Nézzétek meg a rajzokat, a betűket. És ez nem a Photoshop segítségével készült.
Az is titok, ki volt ez az Ottó. Nem a nagymamám férje (itt még fiatal lány volt a Nagyi), hogy valóban a háborúban esett e el a fiú, vagy mi lett vele nem tudom. Az az Ő titkuk.



5 megjegyzés:

Tinci írta...

Hidd el, nagyon szép ez az oldalad! Kiemelkedően! Kandi-n meg ne keseregj, bár megértem a bosszúságod. Én meg Lorie-nak nem kellettem.
A nagyid emlékkönyvébe rajzolt oldalak olyan szépségesek, gyönyörű emlékek így hosszú évek múltán is. Egyszer a mi oldalaink is azok lesznek.......

Rucola Designs írta...

Én meg a ViVának nem kellettem, no, megértem a bosszúságodat. Az oldalad gyönyörű, és fontos, hogy csak a kedvedre alkoss, megjön hozzá az ihlet, nem kell erőltetni a CT-ket. A nagyid emlékkönyve: wowwwww! (Mondjuk megértem, hogy beleszerettél ebbe a tervezőbe!)

millu írta...

Nagyon szép az oldalad.Nekem is nagyon tetszik ez a tervező,no meg még több is.Csalódás is ér bőven,de hát ez van,sokszor nagyon erős a mezőny.Az emlékkönyv szenzációs,gyönyörű rajzok vannak benne.

Krisz írta...

Az oldal gyönyörű! Sokszor én sem értem hogy a tervezők mi alapján választanak CT tagokat, de az a fontos hogy szereted amit csinálsz, gyönyörű oldalakt készítesz.
Nem érdemes rajta bosszankodni, lehet hogy legközelebb meg Ő fog megkeresni téged... :)

szrjudit írta...

A hiúság, Juditom, ismerős, ne duzzogj, alkoss. Ilyeneket ni! Mesés, és Nóra nagyon fog örülni egyszer neki. És ha van benned, ha vágysz rá, mutasd meg a másik oldalad is gyakrabban, fehér és fekete,tudod! Örülök a hosszú bejegyzésnek.
...
Én meg Daninak nem kellettem. És Joelle-nek se. ÉS Dawn-nak sem. És... soroljam? ;)